Meglévő fűtési rendszer korszerűsítése
"Nagy fába vágja az fejszéjét,
ki építkezésre adja fejét !"
saját forrás
Tisztelt vállalkozó kedvű olvasó! Jelen írásban szeretnénk olyan hasznos tanácsokat adni, melyek figyelembe vétele lényegesen lecsökkentheti a fellépő problémákat felújításnál. Összefoglaljuk azon megoldásokat, lehetőségeket, melyekkel a fűtési rendszer korszerűsítésénél találkozhat a befektető. Reméljük a leírtak segítséget adnak, megkönnyítik a választást, lerövidítik az előkészületeket.
Mikor a felújítás szó felmerül, általánosságban a már meglévő rendszer kisebb nagyobb átalakítására gondolhatunk. Azonban az átalakítás akár teljes rendszercserét is jelenthet (beleértve a vezetékhálózat és a berendezések korszerűsítését is).
Mikor a felújítás szó felmerül, általánosságban a már meglévő rendszer kisebb nagyobb átalakítására gondolhatunk. Azonban az átalakítás akár teljes rendszercserét is jelenthet (beleértve a vezetékhálózat és a berendezések korszerűsítését is).
Ezért mikor a fűtési rendszer egészéről beszélünk, érdemes azt részeire bontani, a könnyebb tárgyalhatóság, áttekintés céljából. Így három fő részre lehet osztani, úgy mint:
a fűtő és/vagy hideg-melegvíz termelő (HMV) berendezések (kazán, bojler)
a fűtési vezetékhálózat és kiegészítései (csövek, szigetelések, ezek rögzítése)
egyéb szerelvények, kiegészítők, berendezések (a különböző elzáró-szabályzó szelepek, csapok, termosztátok, szivattyúk, stb.)
A fűtési vezetékhálózat
Általánosságban elmondható, hogy a felújításra váró vezetékhálózat nagyobb részét a fekete-acélcsővel szerelt rendszerek teszik ki. Persze a fekete-cső elnevezés ekkor már nem teljesen helytálló, a rozsdás jelző jobban illik rá. Napjaink korszerű szereléséhez hozzátartozik a réz, mint anyag. Ellenálló, hosszú élettartalmú, jól munkálható. A másik igen jelentős alapanyag a műanyag, és a különböző kombinált, több rétegű technológiával készült csövek. A vascső jelenleg leáldozóban van, szinte csak gázszereléshez alkalmazzák. Fűtéshez csak elvétve használják. Jelen irományomban megpróbálom a különböző csőszerelői-technológiákat rendszerezni.
Fekete-acélcső: Mint már írtam kifutóban lévő technológia. Jellemző rá a körülményes szerelés, a nehézkes alakítás és a rossz kompatibilitás. A jelenleg élő technológiák közül a drágább rendszerekhez tartozik. Nemcsak maga az anyag ára jelentősen magas, hanem a hozzá tartozó szerelési megoldások anyagköltsége is kiemelkedő. Elég, ha a szereléshez szükséges hegesztésre gondolunk. Jelen viszonylatban egy pár palack cseréje (oxigén, disszu-gáz) mérettől függően kb 20-45.000 Ft. Ráadásul a megmunkálási idő is magas, miáltal a költségek tovább nőnek. A másik hátránya, hogy aljzatban, falban nehezen szerelhető (nem is jellemező). Persze vannak előnyei is, azonban ezek szinte csak ipari viszonylatban jelentősek. Anyagtól függően igen magas a nyomásállósága, akár a 12-14 bar állandó nyomást is jól viseli. Ezen kívül remek a hőtűrése, példaképpen a túlnyomásos gőzfűtésekben a 140 C°-ot is remekül bírja. Azonban ezen jellemzők otthoni felhasználásnál nem jelentkeznek.
Rézcső: Bátran mondhatom, hogy jelenleg a legelterjedtebb megoldás. Bár lassan, de biztosan ezen technológia is kiváltásra kerül. A réz jól munkálható, könnyű, a hozzá tartozó szerelési megoldások középárban vannak. Ma már nemcsak fűtés, hanem víz, vagy akár gáz is szerelhető vele. Korrózióálló (hála a réz-oxid tulajdonságainak, és az előkezelésnek). További előnye a magas élettartalma, valamint, hogy aljzatban, falban is szerelhető. Azonban ezen eljárás során kötelező védőcsőben szerelni, szigeteléssel ellátni, mivel a hőtágulás miatt a betonban elfáradna az anyaga, a forrasztások idővel elengednének. A különböző cső-cső, cső-szerelvény kötések lágyforrasztással vagy keményforrasztással készülnek, vagy présfittingek segítségével press-technológiával. Utóbbi előnye a rézszereléshez képest is rövid szerelési idő, valamint az esztétikus kinézet. A különböző felhasználási területekhez igazodva létezik szálas és tekercses (lágy) kivitelben is. A tekercses rézcső pedig akár előre szigetelten is kapható majd minden szakkereskedésben. Összességében elmondható, hogy jól használható technológia.
Műanyag csőrendszerek: Jelenleg a modern technológia egyik vezérhajója. Jellemzői a gyors szerelés, a jó anyagformálhatóság, a jó ellenálló képesség a környezeti hatásokkal szemben. Ezen kívül a legjobb közegellenállási tényezőkkel bír, valamint szinte teljesen korrózióálló. Előnyei főleg padlófűtés-szerelésnél jelentkeznek, ezért a rézcsövet teljesen felváltotta ezen a téren. Szerelése főleg préseléses technológiával történik, de alkalmaznak úgynevezett kulcsos szerelést is. Ennek lényege, hogy a csövet egy oldható, ám mégis erős roppantógyűrűs szorítással fixálják az idomokhoz. Míg a padlófűtéshez a sima egyrétegű csövet alkalmazzák, addig a fűtéshez többrétegű csövet használnak. A padlófűtés kialakításánál érdemes diffúzió-mentes csövet venni, mivel ez nem engedi át az oxigénrészecskéket, miáltal a rendszer nem levegősödik fel újra és újra. Itt is halmozottan igaz, hogy a kezdeti spórolás később megbosszulja magát!
Többrétegű-csőrendszerek: Eljutottunk a legszerteágazóbb típusválasztékkal rendelkező technológiához, amely lényegében a műanyag csőrendszeren alapszik. A turpisság az, hogy a cső több rétegben van képezve, minden rétegnek külön szerepköre van... Általánosságban elmondható, hogy az egyik réteg a szilárdság, ellenállóság miatt fontos (külső réteg), míg a másik a kis ellenállóság, jó hőmérséklettűrés szempontjából fontos (belső réteg). A harmadik réteg általában valamilyen kötőanyag, ragasztó, mely az előbbi két réteget összetartja.
Az egyik legelterjedtebb rendszer az ötrétegü-csőtechnológia, melynek a következőek a rétegei:
- Külső műanyag
- Ragasztó
- Alumínium
- Ragasztó
- Külső műanyag
Ezen rétegek együttesen nagyon jó képességekkel ruházzák fel a csövet. Kiváló ellenállási képesség, formatartó, kis közegellenállóság, gyors szerelés, szinte teljesen korrózióálló, magas hőtűrés, széles alkalmazási-terület. Szerelhető mind présfittinges mind kulcsos idomokkal. Elhelyezhető falban vagy aljzatban (védőcsőben, szigeteléssel). Aljzatban és falban érdemes présfittinges rendszerrel szerelni. Hátrányképpen csupán egyvalamit lehet megemlíteni: -ahány technológia létezik, majd mindegyikhez más présgépbe való úgynevezett préspofa, vagy teljesen más gép kell ! Ezen pofák ára pedig igen borsos, akár a 25-30.000 ft-ot is elérheti A gépek ára pedig még drágább. Ezáltal nagyon kevés az olyan szerelő, amely mindegyik rendszert szereli. Általában egyfajta rendszerre állnak rá. és azt alkalmazzák. Azonban ez a megrendelő szempontjából csak akkor probléma, ha ragaszkodik valamelyik gyártó termékéhez. Ekkor olyan szerelőt kell találnia, aki az adott rendszer idomaihoz megfelelő szerszámmal rendelkezik. Vagy a megrendelő változtat álláspontján és a szerelő által alkalmazott technológiára módosítja elképzelését. Persze a legtöbb kivitelező valahogy megpróbál a megrendelőhöz idomulni és kibérli a megfelelő szerszámot, vagy megvásárolja azt.
